Cancer: Inverted World

A Cancer a színtér régi játékosa: sosem tartoztak a death metal műfaj felsőházába, de a '90-es évek legelején rajta voltak a hullámon és szépen elketyegett a történet a maga tempójában. Sőt, ma már nagyrészt feledésbe merült a dolog, de a banda annak idején meglepően korán, a többségnél valamivel hamarabb ébredt rá a dallamosításra is az 1995-ös Black Faith lemezzel. Én éppen különlegesebb, egyedibb hangvétele miatt főleg utóbbi albumot hallgattam tőlük annak idején, de nyilván a szögegyenes zúzdákat rejtő korai anyagok is rendben vannak annak, amik.

A zenekar az évek során többször is újraindult, a mostani körben ez a néhány hónapja megjelent anyag már a második nekifutásuk a 2018-as Shadow Gripped után, és a csapat az idei Rockmaratonon végre hozzánk is eljutott. Vagyis elüzemelgetnek a maguk komótos tempójában, és ez teljesen rendben is van így. A klasszikus éra legénységét ma már csak John Walker énekes/gitáros képviseli a csapatban, aki körül ráadásul a legutóbbi lemez óta teljesen kicserélődött a felállás, az aktuális tagságot Robert Navajas gitáros, Daniel Maganto basszer és Gabriel Valcázar dobos alkotja. Mindez azonban semmiféle nyomot nem hagyott a lemezen. Ennek fényében nyugodtan kijelenthető, hogy mostanra itt is teljesen egyszemélyes sztoriról beszélünk, ahol Walker gyakorlatilag egyet jelent a Cancer branddel.

Mint ahogy a floridai vagy a svéd death metalnak is megvannak a maga jellegzetes fogásai, ízei, úgy a szigetországi csapatok is rendelkeznek egyfajta, csak rájuk jellemző sounddal. Nyilván nem lehet összekeverni a Bolt Throwert a Benedictionnel vagy – esetünkben – a Cancerrel, de aki képben van, jól tudja, hogy a közös pontok egyértelműek. Ennek szellemében az Inverted World százszázalékos Cancer-album és százszázalékos brit death metal album: szimpla, súlyos, zúzós, komoran kriptaszagú és old school, ahol inkább a kimértebb, jó értelemben véve primitív durvaság a jellemző, nem pedig a technikázás vagy a szélvészgyors megközelítés.

Amennyiben épp egy ilyen archaikus szabású lemez a vágyad, az Inverted Worldben megbízható hallgatnivalóra lelsz: ezen a zenén nem kell gondolkodni, csak elindítod és kellemesen feltöltenek energiával a felgyűrt ingujjal megfogott riffek, szimpla ritmusok. Walker rendkívül jól artikulált hörgése is védjegyszerűen angolos death metal elem, szóval, ha kedvelted őket régen, nagyot tévedni nem tudsz az albummal. Emiatt részemről is ösztönös a rokonszenv, de azért nem szeretném elhallgatni, hogy ezt leszámítva a világon semmi érdekes vagy az átlagon túlmutató nem rejlik ezekben a dalokban. Sorra követik egymást a morózus, néhol kissé túlhúzott zúzdák, és egyvégtében hallgatva már középtájt is meglehetősen egysíkú hatást kelt a zene. A monoton pusztításba csak a feelinges szólómunka visz itt-ott némi színt, úgyhogy azt kell mondanom, elfért volna még néhány olyan pörgősebb téma itt, mint például a Covert Operations, netán olyan hangulatosabb, atmoszférikus betét, mint a Jesus For Eugenics bevezetője.

Ezzel most persze nem akarom bántani a Cancert, a maga kategóriájában teljesen okés ez az album, és bárkiben nosztalgikus, kellemesen otthonos hangulatokat kelthet, aki harminc-iksz évvel ezelőtt hallgatott ilyesmiket. Főleg, hogy a szövegek is ezt a szimpla megközelítést viszik tovább, mindenféle átvitt értelmezés vagy filozofálgatás nélkül. Semmilyen szinten nem kiemelkedő lemez az Inverted World, de egynek elmegy.