Ez még nem a friss videoanyag, hanem egy előző darab. Na igen. Amikor az ember olvas ezt-azt, elhiszi vagy sem, elképzelni meg úgysem tudja igazán. Aztán jön a video (jelen esetben ez még nem a legfrissebb), és döbbenten nézi, hogy tényleg igaz, amit az újságok írtak. Valahogy így vagyok a Marilyn Mansonnal is. Ez a cirka 60 perc olyan döbbenetet varázsolt az arcomra, hogy elég nehezen tértem magamhoz utána.
|
megjelenés:
1998 |
|
kiadó:
Interscope / Universal |
|
Neked hogy tetszik?
{extravote 254}
|
Ha nem láttál még perverz, gusztustalan és nemnormális embereket, akkor itt egy csokorra valót meg lehet lesni. Persze, tudom, hogy ez a zene és műsor nem a hétköznapi rockrajongókhoz szól, hanem a birka amcsi nyájszellem felébresztését és pukkasztását célozta meg (amúgy arra kíváncsi lennék, hogy mi lenne MM-nal, ha például Európa vmelyik országában született volna...), de az már a jó ízlés határán túlmegy, amit művelnek. Annyiból OK a dolog, hogy a koncerten műsort szolgáltatnak a zene mellé (az is érdekelne, hogy ekkora felhajtás nélkül mennyire állná meg a helyét ez a zene tartósan...), ám annak nem sok értelmét látom, hogy egy zenei videofilmben percekig az a téma, hogy ki mit és hogyan okádott, és hasonlók (bár ebben a témában a Pantera sem megy a szomszédba).
Azt sem értem, miért jó az, hogy valaki megvagdossa magát. Arról már nem is beszélve, hogy a gitáros - felteszem nem éppen színtiszta pillanataiban - leszopja Mansont. Ha erről kell szólnia a zenének, akkor nyugodtan felvállalom, hogy kispolgár vagyok. Amúgy persze vannak érdekes és kifejezetten jó pillanatai is a kazettának, a koncertfelvételek hűen visszaadják mind a zenekar, mind a közönség hangulatát, sokszor igencsak hatásos (és hatásvadász) az aprólékosan koreografált előadás, a gólyalábas húzása Manson-nak pl. igen ötletes. Sajnos a zenék közötti interjúrészleteket sokszor az érthetetlenségig eltorzították (hogy ez mire jó??).
Ha hiteles képet szeretnél nyerni a zenekarról és a körülötte zajló felhajtásról, akkor egy percig ne habozz.