Szinte hihetetlen, hogy manapság még vannak olyan fiatalok, akik a nyolcvanas évek itthoni egyik legnépszerűbb és nem heavy metal zenekarát tekintik példaképnek. Mintha megállt volna az idő, visszafiatalodtam hirtelen vagy tíz évet.
Zenei újdonság, mint olyan semennyi nincs a csapatban, viszont korrekt módon nyomják a régiek metalját. Pontosság terén van még hova fejlődni, meg persze az egyéni arculat kialakításán kellene agyalni egy kicsit, hogy ne csak a Moby Dick jusson eszembe róluk, hanem valamikor a Mos Eisley is...
Azoknak a fiataloknak ajánlanám a demót, akik kíváncsiak arra, mire zúztak régen. Érdekes zenei kirándulás, húzós dalokkal.