Nyáladzó maffiózó: Capone

Aki gengszterfilmre számít, el is kattinthat. A Capone vérdráma, sajnos abból viszont a középmezőnyben versenyzik. Az alulról szagolók táborában. Nem hinném, hogy Shock!-olvasóknak kellene a gengszterfilm műfaját bemutatni, az új alkotás viszont megér egy fekete misét. A keresztapán vagy a Casinón szocializálódott generáció valószínűleg szájtátva nézte Scorsese legújabb filmjét, Az írt, feledve annak minden gyengeségét. A Capone végképp el fogja venni a kedvüket mindentől.

Hiába Tom Hardy, hiába Matt Dillon, Kyle MacLachlan (jó, ők tényleg epidózisták), ezt a filmet semmi nem mentette meg a dögunalomtól. Pedig értettem a koncepciót, minden idők legnagyobb gengszterének utolsó egy éve nyilván nyami. Nem volt az. Capone a minden volt az amerikai alvilágban. Mesterien építette fel birodalmát, A keresztapát szorozd meg nyolcvannal, na, az volt Capone. A filmben az utolsó, borzasztó évet látjuk, talán mítoszrombolásként, talán az „ember az ember" parafrázisaként, nem tudni, mert még ez sem derül ki. És ezért vagyok dühös egy ilyen film kapcsán, mert még a Valentin-napi mészárlást is csak olyan mellékzöngeként látjuk, ahogyan Capone fanyalogva kikapcsolja a tévét.

Hosszan nézünk egy maga alá szaró roncsot, aki időnként kiabál. Amerikai nézőknek jelenthet valamit, nálunk elég hasznos háttértudás szükséges ahhoz, hogy egyáltalán értelmezni tudjuk a filmet, főleg úgy, hogy rengeteg utalás van benne Capone életútjára. De semmit nem mutatnak belőle, és ez nagyjából olyan, mintha mindenféle háttértudás nélkül ülnénk be, néznénk meg A bukás című filmet.

A Capone nem nekem készült. Bár hibátlan színészek hibátlan játékával hozták össze, nem érintett meg semmilyen szinten. Nincs is közöm hozzá. Amíg A keresztapa a mai napig kultikus, a Scorsese-DeNiro-Pesci trió pedig verhetetlen, az újabb generációs gengszterfilmek (és most ellentmondva a bevezetőnek: Az ír sajnos bukott film) nemhogy nem ütik meg a mércét, de teljesen feleslegesek. A Capone egy szerencsétlen demensről szól, aki maga sem tud magáról semmit. Ez nagyon szép, de ha nem vagyunk tisztában vele, hogy a faszi előtte legyalulta az Államokat maffiózóként, akkor egy hangot sem fogunk érteni az egészből. Csak egy buta, nyálcsorgató szerencsétlent látunk. Pedig Capone volt az, aki tényleg a markában tartott mindent, nem beszélve a módszereiről.

Nem szeretnék kitérni sem rendezőre, sem producerre. Egy iszonyú hálás téma volt a kezükben, de a dolog, mint angolna siklott ki belőle. Al Capone legenda. És a legenda éppen attól érdekes, hogy legenda. A halála, ha ennyire szánalmas volt, nem rám tartozik.

De köszönjük a részvételt.